Sziasztok!
Ismerkedjünk meg, egy jelentkező gondolatvilágával. Kezdeti izgalmak és a holtpont. Az első, vagy a második.Fiktív történet.
Jó reggelt világ!
Ma van az ideális nap. Már több helyen találkoztam a felhívással Még nem szólok senkinek de jelentkezem. Szeretem a kalandokat és kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy mire vagyok képes. Mire vagyok képes akkor, amikor egy ismeretlen környezetben, 9ember ugyanazt akarja. Átélni és megismerni a képességeit, nem kilépni a komfortzónából, hanem leszaggatni annak korlátait és porrá aprítani. Győzni. Itt ülök a gép előtt és vagy ma jelentkezem, vagy esküszöm én leszek a leglelkesebb olvasó csak észre ne vegyenek. Ja. Meg úgy is kiesnék az elején. Áh. Hagyjuk... Nagylevegő, Kifúj. DE NEM MA!! Hol az a gomb? Oké. Elküldve. Elfogadták, hamarosan értesítenek. Nem is volt nehéz.
-Túl vagyok a felvételi beszélgetésen. -Ez kezd tetszeni. -Sőt! Tetszik és akarom. Érdekes, hogy Én, akinek eddig eszébe sem jutott ilyenre jelentkezni, most talán a legjobban várom?! -Kik lehetnek az ellenfeleim? Vajon velük is ilyen kedvesen beszélgetnek? Volt pár belemenős kérdés de szerintem meglesz. Remélem szűkül a kör és egyre kevesebben vagyunk a jelöltekkel. Nem csak a kör szűkül, hanem a gyomrom is. Ma még alig ettem.
Pár nappal a műsor előtt
-Még mindig hihetetlen, hogy ott leszek de mint testben, mint lélekben érzem, hogy kezdek felkészülni. Csak azt tudnám, hogy mitől van hasmenésem. Biztos a fagyi. Tuti abban volt valami, mert én nem szoktam izgulni. Attól nem lehet. Koncentrálok, végzem a munkám és összeszedem a gondolataim, amennyire csak lehet. Úristen mindjárt kezdődik.
2perccel a kezdés előtt
Már megint zuborog a gyomrom. Ez nem a fagyi lesz. Jesszusom! ŐK az ellenfeleim? Áhh. Vele az előbb beszélgettem. Nem is mondta, hogy játékos... Pont erre gondoltam, hogy csak Ő ne. Ohh vele is találkoztam. Ő egész jól beszél. Ez pompás: 9 mindenre elszánt katona, agytröszt és kommunikációs istencsászár áll mellettem. -Hogy kerülök én ide? Kill me pls. -Pedig a jelentkezésnél olyan bátor voltam. Tudtam, hogy mit akarok és határozattan állítottam: Nekem a világ kell és nem kevesebb! Valaki szólaljon már meg.
Pár perccel később
-Jó ez így nem mehet! Két perce mondják a felvezetést, én meg teljesen szét vagyok csúszva. Oké. Fejezd be és figyelj. Nyugi. Nagylevegő, kifúj. Megy ez.
3 órával később
Uramisten! Ezt soha nem gondoltam volna. Ez így, tényleg durva lesz. Még alig kezdtük el és már van kiesőnk. Nem én vagyok az első aki hazamegy és talán a középmezőnyben vagyok valahol. Kezd megjönni az energiám. Kezdek bemelegedni, vagy ez már a holtpont? Hé! Ő még az előbb hátrébb volt. Ő meg jócskán előttem. Ennék egy banánt. Koncentrálj, koncentrálj.
Éhes vagyok. Éhes vagyok és fáradt. Biztos vagyok benne, hogy ezt én így nem fogom bírni. Pár órája kezdtük és olyan mintha egy hete tartana. Mint fizikálisan, mint mentálisan kiégettek és most megint egy feladat. Az agyam helyén, egy mókus üti a cintányért és közben betonból faragták a lábam. Miért?? A társam, hogy bírja ilyen jól? Ő mintha meg sem rezzenne. Mert értem csinálja? Belement a szemébe valami? Ja nem. Kacsint. Kacsint és mosolyog. Tök jó fej. Hihetetlen, hogy mennyi ereje van, Én meg a végrendeletemen gondolkodom?! Azt hiszem össze kell magam szedni. Nem hiszem, tudom, hogy össze kell magam szedni. Ha Ő képes rá, akkor én is. Mindegy, hogy hogyan alakul a játék, most Ő a társam és nekem érte is csinálnom kell, mert most egy csapat vagyunk. Egyszer úgy is tudunk majd pihenni. Már egy forró tea is jól esne, vagy egy kávé. Ez hosszú lesz. Nagyon hosszú. Nem tudom, hogy bírni fogom-e?
